Szürke, esős idő volt. Kikyo és Kagome a szobájukban ültek és az éppen aktuális női magazinokat nézegették. Mivel ikrek voltak sok mindenben hasonlítottak. Mégsem voltak teljesen egyformák. Kikyo volt a félénkebb a két lány közül, Kagome pedig a bulizósabb. Volt egy közös barátnőjük Sango. Ő volt a legvagányabb. Mind két lánynak volt egy-egy nyaklánca. Ha a láncot összerakták akkor különleges dolgok történtek velük, de nem értették miért. Nem nagyon akartak utána járni a dolognak. Jobban érdekelte őket a buli és a fiúk. Ahogy üldögéltek a szobájukban, egyszer csak megcsörrent a telefon:- Sziasztok? Sango vagyok! Van egy fantasztikus hírem. Ma este buli lesz és a fiúk meghívtak minket is (újságolta Sango izgatottan).Eljöttök ugye? – Persze, hogy elmegyünk(vágott közbe Kikyo).De akkor előbb el kell mennünk vásárolni! Velünk tartasz Sango? Igen! Találkozunk  a pláza előtt fél óra múlva. Jó lesz így(kérdezte Sango)? Igen ott leszünk(egyezett bele Kagome is). A lányok a hír hallatán nagyon izgatottak lettek és a kedvük is megjött. Amint kiléptek a ház ajtaján meglepődve vették észre, hogy a nap kisütött és szép, tiszta idő volt. Így már semmi akadály nem volt annak, hogy vásárolni menjenek. A pláza előtt már várta őket Sango. Miután mindegyik lány vett magának néhány dögös ruhát, elindultak haza, hogy időben feltudjanak készülni az esti bulira. Sango is az ikrek házában készülődött(mivel gyakran töltötte náluk az időt). Hamarosan eljött az este. A lányok még lázasan készülődtek, mikor hallották, hogy egy autó áll meg a ház előtt. Az autóban három fiú várt rájuk: Inuyasha, Kouga és Miroku. A fiúk egyre türelmetlenebbek voltak és Inuyasha (aki mindig mindenért mérgelődött) egyszer megunta a várakozást és felkiáltott a lányoknak: -Keh… mi tart már ennyi ideig? Sango mérgesen nézett ki az ablakon a barátjára.- Csend ott lent! Kiáltott vissza. Inuyasha tudta, hogy nem érdemes ujjat húznia barátnőjével, ezért inkább magában mérgelődve visszaült az autóba. Nem sokra rá a lányok is csatlakozta hozzájuk. Tátva maradt a fiúk szája mikor meglátták barátnőiket a dögös cuccokban. Az ámulatból feleszmélve elindultak a buliba. Miután odaértek a fiúk úriemberhez méltóan felkérték táncolni a lányokat egy lassú számra. Mindenki a saját párjával táncolt. Miroku- Kikyoval, Kouga- Kagomeval, Inuyasha pedig Sangoval. Mirokuék szorosan magukhoz ölelték a lányokat, hogy tudassák mindenkivel ők hozzájuk tartoznak, az átbulizott éjszaka után azonban fáradtan vitték haza a lányokat. Másnap délután mikor a lányok felkeltek gyorsan nekiláttak a tanulásnak, mert következő nap iskola volt nekik. Sőt készülődniük kellett, mert szintén másnap volt Kikyo és Kagome születésnapja is. -Szép kis ajándék 15. szülinapra az iskola kezdés - mondta Kikyo kissé szomorúan. -Na igen…nem ártana néha egy kis kaland is-válaszolt Kagome a nővérének. –Sokszor nagyon unom már, hogy mindig ugyanazt kell tennünk…felkelünk, suliba megyünk, haza jövünk és tanulunk(folytatta Kag).-Csak ennyiből áll az életünk!(kiáltottak fel egyszerre). Azzal elindultak az iskolába. Útközben találkoztak Sangoval aki már várta barátnőit két nagy ajándékkal a kezében. Gyalog mentek(mint legtöbbször), ám hirtelen rájuk dudált valaki. Inuék voltak. Nem felejtették el a lányok szülinapját, ezért el jöttek eléjük, hogy bevigyék őket autóval. Egy osztályba jártak, ezért nem volt nagy fáradtság nekik. Az iskolában minden perc egy örökké valóságnak tűnt mindenki számára. Amikor pedig elérkezett a történelem óra, unottan sóhajtottak fel. - Kit érdekel egy hülye ékkő keletkezése (kérdezte Kikyo)? A történelem csak időpocsékolás. Nagy nehezen eltelt ez a nap is az osztályban és végre mehettek haza. Útközben arról beszélgettek, hogy vajon otthon milyen ajándékkal várják őket szüleik. Sango tudta, hogy egy meglepetés bulival készülnek, de nem mondta el nekik. –Sango!(szólt Kagome barátnőjéhez) Nem tudod, hogy mit kapunk? Kíváncsi lennék, hogy egy ilyen rossz nap után milyen jó dolog vár ránk. –Akkor még egy darabig kíváncsi leszel(felelt Sango mosolyogva ), mert én bizony nem mondom el. Az ikrek tudták, hogy úgysem szedik ki barátnőjükből, ezért inkább témát váltottak. Áttértek a tegnapi bulira. –Engem az éjjel Inuyasha nagyon szenvedélyesen csókolt meg, legszívesebben örökre a karjaiban maradtam volna(dicsekedett Sango). -Jaj ne is mond!(vágott közbe Kikyo)-Miroku egész éjjel a fenekem fogdosta. Az a perverz disznó(folytatta most már dühösen és elpirulva Kikyo)…de olyan jól áll neki és nekem sincs ellenemre, hogy simogasson. – Nocsak nővérkém! Ha jól hallom valaki szerelmes lett(nevetett fel Kagome). – Na igen, de nem tagadhatod, hogy neked is tetszik Kouga. – Nem is akarom(válaszolt Kag) Kouga egy érzékeny aranyos fiú és azt hiszem tényleg sokat jelent nekem. Ám itt a beszélgetés megszakadt mert hazaértek. Mikor beléptek a házba (az összes bulira meghívott barátjuk egyszerre kiáltott fel: Meglepetés! Boldog Születésnapot Kagome és Kikyo. A buli elkezdődött és mindenki nagyon jól érezte magát. Mikor eljött az ajándékosztás ideje az ikrek szülei közölték lányaikkal, hogy az ajándékokat elrejtették és meg kell keresniük. A lányok így tettek és elindultak az udvarba, hogy segítséget kérjenek a fiúktól. Nekik persze nem volt ellene kifogásuk. Hol keressük először(kérdezte Miroku)?  Bárhol(felelt Kagome lelkesen). Így hát lementek a pincébe., Tudták a lányok, hogy van egy öreg kút a pincéjükben, de nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a dolognak. De most… Amint a fiatalok beléptek a kút elkezdett világítani és a fedele kinyílt! Az ajtó amin bementek bezáródott mögöttük. A fiatalok egyszerre sikítottak fel. – Keh mi a fene ez (kérdezte Inu)?De senkinek nem volt ideje válaszolni és nem is tudtak volna. A kút beszippantotta  és átrepítette őket egy másik világba. Ugyanúgy Japánba(ahol eddig is éltek) csak 50 évvel korábbra. -Hogy kerültünk ide(kérdezte Kagome félelemtől reszketve)? –Nem tudom, de én nagyon félek(mondta Kikyo). –Vissza kell mennünk valahogy(jegyezte meg Sango). -Nekem itt valami bűzlik(szólalt meg Miroku is). – Ilyen gyáva népség, minden kis apróságtól megijedtek? Nincs itt semmi baj(csattant fel Inuyasha). Ugyan hagyd már! Nem látod, hogy a lányoknak szüksége van ránk(kérdezte Kouga barátjától miközben átölelte Kagomét aki félve bújt oda a fiúhoz). – Most mi lesz? Hogy jutunk ki innen? Sőt! Egyáltalán hol vagyunk ? kérdezte Kagome. – Nem tudom, de nem tetszik nekem ez a hely. Itt minden olyan fura. mondta Inuyasha aki cseppet sem törődve semmivel felmászott a kútból és beleszippantott az idegen ámde tiszta levegőbe. A többiek követték a példáját és ők is felmentek Inu után. -Hát nem gyönyörű? kérdezték a lányok szinte egyszerre. Itt minden olyan békésnek… kezdte Kikyo, de mire befejezte volna egy rémes nyálkás szörnyeteg támadt rájuk. Futás! kiáltották egyszerre. Azzal futásnak indultak. Egyszer csak Sango észrevett egy falut és felkiáltott:- Nézzétek itt talán tudnak nekünk segíteni! Igen ez lehet, mivel ők itt élnek biztos hozzá vannak szokva az ilyenekhez. jegyezte meg Miroku. De mire beértek volna a faluba egy sereg földesekből álló felfegyverzett ember jött eléjük és megtámadták az őket üldöző szörnyet.Kaede anyó! Ez egyre közelebb jön! kiáltotta az egyik falubeli. Ekkor megjelent a színen egy idős anyóka is. A nyílvesszőjének erejével leterítette a szellemet. A fiatalok csak bámultak. ekkor az anyó odalépett hozzájuk és megkérdezte:- kik vagytok idegenek? És hogy kerültetek ide? Sangoék meg sem mertek szólalni a félelemtől. Kaede látta a rémületet rajtuk ezért meghívta őket a kunyhójába vacsorázni. Jól  van gyerekek. -Tőlem nem kell félnetek. próbálta nyugtatni a fiatalokat. –Én nem félek csak utálom, ha nem tudom mi folyik körülöttem. vágott közbe Inuyasha.- Inu! Viselkedj! szólt rá dühösen Sango. -Köszönjük szépen a segítséget és a finom vacsorát. folytatta Kagome. –Oh, nagyon szívesen! De mondjátok csak, hogy kerültetek ide? Honnan jöttetek és kik vagytok ti? kérdezte  Kaede. –Nos, mi Japánból jöttünk. Én Kagome vagyok, ők pedig a barátaim: Sango, Inuyasha, Kouga és Miroku. Ő pedig az ikertestvérem Kikyo. mutatta be magukat Kag. És sajnos nem tudjuk, hogy kerültünk ide. Ma van a születésnapunk és mikor elmentünk, hogy megkeressük az ajándékokat a pincénk ajtaja becsukódott és a régi kút világítani kezdett amibe mi beleestünk. Így jutottunk át ide. – Ez valóban különös történet. Ti most a középkori Japánban vagytok. Én Kaede vagyok. És… ebben a pillanatban Kaede anyó elhallgatott. Ez lehetetlen. Hogy került hozzátok a Szent ékkő? kérdezte  az ikreket. –A mi? érdeklődött Kikyo. Az csak egy buta iskolai mese amit éppen ma tanultunk. folytatta Kikyo. –Oh nem gyermekem! kiáltott fel az anyó. Ez a Szent ékkő és kivételes hatalommal bír. Aki képes arra, hogy uralja annak minden kívánságát teljesíti.- Keh… na persze! Ha lenne ilyen azt mindenki meg akarná szerezni. csattant fel megint Inuyasha. Ki hinné el egy buta kőröl, hogy bármit is képes csinálni? Ekkor Kaede csendben felállt és odament Kagoméhoz és a fülébe súgott valamit. Kagome értetlenül bámult az anyóra, de megtette amit kért. A lány felállt és határozott hangon elszólta magát: „ Fekszik” Erre Inuysha ültő helyében akkorát csattan a földön, hogy az egész kunyhó beleremegett. Fájlalta ugyan az arcát de semmi komolyabb baja nem lett. Ezen mindenki csodálkozott. Mégis mi történhetett? Most, hogy Inu végre csendben volt Kaede elmondhatta a fiataloknak mi is történt velük.
Mikor Kaede mindent elmondott nekik elvitte őket egy nagyon öreg fához. Ebben a pillanatban  a és a lehető legközelebb vont egymáshoz a testvérpárt. Sőt még az Inuyasha nyakában lévő  nyaklánc is izzani kezdett. –Na ne! szólalt meg Inu. Remélem nem fogok megint a padlón kikötni. – Ne aggódj nem fogsz. mondta Kaede anyó. Ez az ékkő hatalma. Ekkor a fa egy gyönyörű fényoszloppá változott és Inuyasha körmei megnőttek és oldalán megjelent egy kard. A lányok nem mentek át változáson csak a ruháik cserélődtek le. Az viszont mindenkinek. – Hé öcsikém! szólalt meg egy hang a távolból. Mi történt veled? mi a  fene rajtad ez a cucc? a hang tulajdonosa  Inuyasha bátyja volt Sesshoumaru. Nem tudtak volna válaszolni, de nem is volt rá idejük. Sesshy is átváltozott. csakhogy neki a személyisége is megváltozott. És abban a pillanatban rátámadt öccsére. A karmai nagyok voltak és mély sérüléseket ejtett vele Inuyashán aki fájdalmában felordított. – Elment az eszed Sesshoumaru? kérdezte Inu. Mi van veled? A kérdésre Kaede anyó válaszolt miközben Sesshy elment. – A bátyád már nem az aki volt. Ő most már egy szellem. Mégpedig egy gonosz szellem. Ő most már az ellenségetek. Mindenki ledöbbent a hír hallatán? Sesshy, az egyik legjobb barátjuk hirtelen az ellenségük lett? – Milyen gonosz világ ez? kérdezte Kagome. Itt még a testvérek is harcolnak? Én nem akarok itt maradni. – Ez a sorsod Kagome. mondta Kaede és megmutatta mit véstek a fa törzsébe 50 évvel ezelőtt. - Áldozatot? csattant fel Inu megint. –Na már csak azt kéne. Nem vagyok áldozati bárány. Ha valaki bajban van mentse meg magát. Én megyek vissza a mi világunkba és bulizok egy nagyot. Ö…ö…öhm…, hogy tudok visszamenni? kérdezte. -Sehova nem megyünk. mondta Kikyo határozottan. Sok embernek van ránk szüksége. És ha tényleg különleges képességeink vannak akkor kötelességünk segíteni. –Keh… én ugyan nem segítek senkinek. mondta Inu. lehet, hogy félszellem lettem de nem fogok senkinek a jótevője lenni. Ne mondjátok már, hogy ti erre vágytok!? – Nem de… szólt volna közbe Kagome, de Inuyasha belefojtotta a szót. – Nincs de! Kagome nagyon mérges volt amiért nem tudta elmondani a véleményét és nagyon ideges lett. Kaede anyó látta ezt és megint súgott valamit a lány fülébe. Kagome gonoszan elmosolyodott majd odament Sangohoz. Kis idő múlva Sango helyeslően bólogatott barátnőjére. Kagome mély levegőt  vett majd várt egy kicsit…… „ Fekszik!” Inuyasha előre látta szomorú sorsát és tudta miért fogott padlót megint. Nem is ellenkezett tovább. Kaede mesélt nekik egy Naraku nevű szellemről aki rettegésben tartja a világukat. Az ő feladatuk lesz megállítani a szellemet. –Na és miért kockáztassuk az életünket? kérdezte Kouga. – Hogy hazamehessetek. jött a válasz az anyótól. Beesteledett és a fiataloknak bőven elég volt mára a kalandokból. Vacsoráztak hát és lefeküdtek aludni. Másnap korán reggel útnak indultak, hogy mielőbb megtalálják Narakut. nem kellet sokat gyalogolniuk mert amint a szellem megérezte a szagukat rögtön elébük ment. –Nocsak! Kik vagytok ti? kérdezte az idegen. –A te végzeted! mondta Inuyasha és öklét megemelve tartott a szellem felé. –Te ostoba kis féreg: Tényleg azt hitted, hogy engem így megtudsz sebesíteni? Te nem árthatsz nekem te kis korcs! mondta a szellem. Igaza volt. Inuyasha még nem tudta használni a kardját és nem tudta milyen képességei vannak. de sajnos a többiek sem. Kikyo megpróbálta használni az íját, de nem tudta hogyan kell. Mégis megpróbálkozott vele. A többiek szintén próbáltak tenni valamit, de senki még csak meg sem tudta közelíteni Narakut. Nem úgy Naraku őket. Egy hegyes csáp nőtt ki az oldalából és egyenesen Inura célzott. Inuyasha nem hallotta Kikyo hangját mert túlságosan dühös volt. Kagome a közelében volt és az utolsó pillanatban sikerült félrelöknie a fiút. Ezt tudván Inuyasha előrántotta a kardját és megpróbált célozni vele. Csakhogy a kard nehéz volt és elvétette. A szellem viszont nem. Most Kikyot vette célba, mert hallotta az előbb, hogy mennyire félti a félszellemet. – Ostoba halandók! Nem vagytok méltó ellenfeleim. mondta azzal Kikyora támadt. A lány egyedül állt egy dombon és már nem tudott elugrani a csapás elől. –Kikyo!!! kiáltott fel Inuyasha és odarohant szerelméhez. A többiek még Narakuval harcoltak és próbálták elérni, hogy több sérültje ne legyen az összecsapásnak. Kagome érezte testvére fájdalmait mégis tovább küzdött ahogy csak bírt. –Nővérem. mondta halkan a lány és kifeszítette íját. Célba vette a szellemet és lőtt. A nyíl eltalálta Narakut aki a meglepettségtől gyorsan úgy döntött inkább elmenekül nehogy valami komolyabb baja legyen. Eközben Inu ott térdelt Kikyo mellett és fejét az ölébe vette. Kikyo. mondta halkan és sírva a fiú. Nem halhatsz meg. Ekkor Kikyo szólalt meg már alig hallható hangon:- Inuyasha. Kérlek ígérd meg, hogy vigyázol Kagoméra. mondta és lecsukta a szemét. –Ne! üvöltött fel Inu. Mire a többiek odaértek Kikyo már halott volt. Az ékkő! kiáltott fel Kagome. az anyó azt mondta, hogy a kő teljesíti a kívánságainkat. Így vissza tudjuk hozni a testvéremet. – Nem. mondta halkan Inuyasha. Az a mocsok ellopta az ékkövét. A többiek felvették A testét és visszavitték a faluba az anyóhoz. Kaede tisztességes temetést rendezett a lánynak és elmondta Kagoménak, hogy miként tud haza menni, hogy közölje a szüleivel a hírt. A lány azonnal elindult vissza a kúthoz, hogy haza menjen. Könnyei patakokban folytak a fájdalomtól nővére elvesztése miatt. Mikor átért a kúton a szülők szó nélkül ölelték át lányukat, de Kag ellökte őket magától.- Kikyo halott. mondta és összeesett. Másnap mikor felébredt a szobájában a szülei már kisírták magukat. Már a lány sem tudott sírni. elmondta mi történt velük és, hogy a testvére többé nem tér vissza. Kagoménak viszont muszáj volt visszamennie, de még előtte megkérte szüleit, hogy mindenkivel közöljék, hogy mi történt. csomagolt rengeteg ennivalót és gyógyszert majd útnak indult vissza a barátaihoz a kúton át. A kút túloldalán már vártak rá barátai és mondták, hogy Inuyasha sincs jól. Ez még a kisebbik baja lett volna Kagoménak, de mikor közölték vele, hogy Kouga elindult egyedül a szellem után a lány ismét elájult.
Első állomásuk egy poros kis falu volt. – Itt tényleg élnek emberek? Keh, micsoda porfészek. morogta Inuyasha. Maradj csendben Inuyasha. Most nem otthon vagyunk. Örüljünk neki, hogy nem kell a szabadban éjszakázni. szólt rá barátja Kouga. bementek a faluba, hogy szállást kérjenek éjszakára. ekkor hirtelen Kouga ismerős illatra lett figyelmes. Ö…ö… nekem most mennem kell. Le kell nyugodnom a mai nap után. füllentett barátainak azzal elporzott. Sangoék megegyeztek a falubeliekkel, hogy a modern világbeli cuccaikért ma este ott maradhatnak. Már mindenki aludt csak Kagome nem tudott. Neki még mindig Kikyo járt e fejében csakúgy mint minden éjjel. Visszagondolt  az együtt eltöltött időkre és arra, hogy mennyire szerették egymást. Szerette volna megosztani valakivel a bánatát és emlékeit de Kouga nem volt ott ezért inkább úgy döntött, hogy  inkább kimegy a levegőre. Mikor kiért meglátta egy közeli fán Inuyashát. Te sem tudsz aludni? szólította meg végül a fiút.- Nem. Folyton Kikyo jár a fejemben. mondta halkan a fiú.- Nekem is. jött rá a válasz Kagométól.- Nem jössz fel? kérdezte a lányt. – De mennék csak nem tudok. felelte. – Várj! Majd segítek. szólt Inuyasha és leugrott a fáról. Ölébe vette Kagomét és egyetlen ugrással fent termett vele a fa tetején.- Innen fentről sokkal nyugodtabb minden ugye? kérdezte a lányt miközben az eget bámulta. Kagome feleletként csak bólintott egyet. Inuyasha átölelte  a lányt, hogy le ne essen a fáról. Kagome most először érezte ilyen közelről Inuyasha finom illatát. De ezzel a fiú is így volt. Bár Kagome Kikyo ikertestvére volt mégis az illatuk egész más volt. Olyannyira, hogy nem állhatta meg, hogy meg ne dicsérje. – Nagyon finom az illatod. súgta halkan a lány fülébe. Hirtelen megelevenedett előtte Kikyo arcképe és már majdnem megcsókolta  amikor… - Elment az eszed? Mi van veled? kiáltott fel Kagome. De ebben a pillanatban elveszítette egyensúlyát és lecsúszott az ágról. Szerencsére Inuyasha még idejében elkapta őt és most ismét a karjaiban tartotta. A hold megvilágította Kagome arcát és mikor Inuyasha belenézett a lány gyönyörű barna szemeibe és egy pillanatra mindent elfelejtett. Kagome. mondta halkan. Ekkor a lány is belenézett Inuyasha szemébe és úgy érezte, hogy egy hatalmas szakadékba zuhan. De még mielőtt földet érne Inuyasha ott terem és elkapja őt. De nem volt sok ideje ezt végiggondolni mert a fiú megint megszólalt. – Mindig vigyázni fogok rád. Nem hagyom, hogy bajod essen. súgta halkan de határozottan a lány fülébe. – Mi üthetett Inuyashába? Nem szokott ilyen kedvesen viselkedni. gondolta magában Kagome majd válaszolt a fiúnak: - Köszönöm, de most már bemennék mert álmos vagyok. Inu letette a lányt és mindketten bementek a házba. Kag gyorsan elaludt de Inuyasha nem tudott. Így csak ült az ágy mellett és nézte a lányt, hogy alszik. Kavarogtak a gondolatok a fejében és nem tudta elfelejteni Kikyo utolsó szavait: - Inuyasha. Kérlek ígérd meg, hogy vigyázol Kagoméra,  ígérd meg, ígérd meg… a fiú nem tudott mit tenni ellene. De hirtelen villám csapás szerűen jutott esszébe, hogy az előbb majdnem megcsókolta Kagomét. -Mit csinálok? Mi van velem? De hiszen olyan szép volt. Á! Miket beszélek. Ő Kikyo testvére. De mégis mi ez az érzés? Bár az is igaz, hogy egyszer már éreztem ilyet akkor amikor összevesztem Kikyoval és Kagoméhoz mentem vigaszért. mondta magában és elpirult. Mikor nagy nehezen elaludt még akkor is Kagoméval álmodott és azt, hogy ő a barátnője. Ettől aztán megfájdult a feje és másnap reggel mikor felkeltek Inu már megint morcos volt. A többiek  ügyet sem vetettek rá, tudták, hogy idővel elmúlik nála. De ezúttal látszott, hogy valami komolyabb dolog van a háttérben. – Most mi van miért nem indulunk már? kérdezte dühöngve. – Mert megvárjuk Kougát. válaszolt Sango. Csakhogy a fiú sehol sem volt. vártak délig de semmi. Már ismét alkonyodott de Kouga nem jött vissza. Kagome kezdett nagyon aggódni érte, de ezt nem akarta mások előtt kimutatni. Tudta, hogyha a barátja nem tér vissza akkor nélküle kell folytatniuk az útjukat. Hiszen bosszút kell állniuk Kikyo haláláért. De ebben a pillanatban Kagoménak  úgy tűnt, hogy a barátját ez nem nagyon érdekelte. De tényleg… merre jár a farkas fiú? Nos Kouga éppen Mijunival töltötte az idejét. Nem érdekelte már, hogy van barátnője csak az, hogy minél többet legyen kedvesével. szorosan ölelték egymást mert tudták, hogy hamarosan újra el kell válniuk. Kouga gyengéden simogatta a lány testét aki minden egyes érintésbe beleremegett. De ő sem akart adósa maradni a fiúnak ezért ő csókokkal halmozta el szerelmét. Még hosszú ideig kényeztették egymást. Végül aztán már az utolsó ruhadarab is lekerült mind kettőjükről. Ők ketten egy fantasztikus szerelmes estét töltöttek együtt. ez idő alatt Inuyasha még mindig azon mérgelődött, hogy mit is érezhet halott barátnőjének húga iránt? – Á! A fene se érti ezt. Mi ez? Miért nem tudom őt elfelejteni? - Inuyasha. szólt hirtelen egy női hang. Kagome volt az . Miért morogsz? kérdezte a fiút. – Ö…morgok? kérdezett vissza a fiú furcsa ábrázattal. – Igen. Már egy ideje itt állok mögötted és hallgattam ahogy morogsz magadban. mosolygott Kagome. Inuyasha elpirult. – Keh. Lehet, hogy morogtam, de akkor sincs hozzá semmi közöd. mondta a fél szellem . Kagome mivel sok bánat érte mostanában a szavak és Inu hangsúly alapján elsírta magát. A fiú nagyon rosszul érezte magát mikor meglátta, hogy Kagome sír. – Jaj ne csináld már. próbálta nyugtatni a lányt a maga mogorva stílusában. Csakhogy ezzel többet ártott mint használt. Kag egyre jobban kezdett sírni, mire Inuyasha hátulról átölelte. Kagome sírása lassan csendesedett és ismét a fiú szemébe nézett. – Ne haragudj! Nem akartam ilyen gyengének mutatni magam csak ami ebben a pár napban történt tudod én…(Kagome egyfolytában beszélni akart, hogy elmondja végre valakinek a bánatát, de…) – Cssss! tette oda Inu az ujját Kagome ajkához. Én kérek bocsánatot amiért még én is megbántottalak. mondta és közben azt vette észre, hogy a lány ajkai egyre forróbbak. – Kagome. szólt hozzá. – Igen? kérdezett vissza a lány. Kagome már szinte hallotta ahogy a fiú szíve egyre hevesebben ver. Akart valamit mondani, de nem tudott. Ahogy Inuyasha sem. csak közelebb hajolt a lány szájához és gyengéden megcsókolta. Kagome viszonozta a csókot. Ahogy Kougának úgy neki sem jutott eszébe, hogy van párja. Egyszerűen csak élvezni akarta a pillanatot és azt, hogy valaki végre figyel rá. Első csókjuk hosszú volt. Sőt! Egy pillanatra úgy tűnt számukra mintha megállt volna az idő és csak ők ketten lennének a földön. De mielőtt észbe kaphattak volna, visszatértek a kegyetlen valóságba.
ome? kérdezte hirtelen Kouga a többieket. Sangoék azonban nem tudtak válaszolni. De a farkas hangját meghallotta Kagome is. Inuyasha karjából gyorsan kibontakozva szaladt be a faluba, hogy kérdőre vonja barátját. – Te meg hol a csudában voltál eddig? kérdezte haragosan a fiútól. – Hát… én elég sokáig követtem Naraku szagát, de végül elvesztettem és nehezen találtam vissza. magyarázkodott a farkas fiú. – Na és te? Te mit kerestél a sötétben egyedül? vágott vissza kedvesének Kouga. – Nos én szóval, hát csak… Kagome nem tudta mit mondjon. – Én csak néztem a csillagokat és Kikyora gondoltam. mondta és lehajtotta  a fejét. Nem akarta megbántani a szerelmét azzal, hogy elmondja neki mi történt közte és Inuyasha között. Azt azonban nem tudta, hogy Kougának is van rejtegetni valója. Későre járt így hát inkább bementek aludni. Kouga Mijunira gondolt és a vele eltöltött csodás éjszakára. Ő gyorsan elaludt. De nem úgy Kagome. A lányt zavarta, hogy Inuyasha kint maradt és úgy döntött mivel úgy sem tud elaludni inkább visz ki neki egy takarót, hogy meg ne fázzon. Visszament hát a fához ahol egyedül hagyta a fiút. De amikor odaért… Inuyasha nem volt sehol. – Hm. Hova tűnt most meg ő? gondolta a lány amikor meglátta a fát üresen. Elindult a falutól nem messze levő kis patakhoz amikor egyszer  csak meglátta a fiút. Inuyasha éppen fürdött és nem volt rajta semmi. Kagome először nagyon zavarba jött, de aztán megindult a víz felé. Teljesen vörös arccal ugyan, de végül is megszólította a ruhátlan fiút. – Inuyasha! Kérdeznék valamit. – Elment az eszed? Nem látod, hogy mezítelen vagyok? ripakodott rá Inu. – Csak tudni szeretném, hogy mi történt az előbb. folytatta a lány. – Az a csók többet jelentett mint gondolnád. mondta majd ránézett a fiúra és lesütötte a szemét. Inuyasha látta, hogy a lány zavarban van ezért inkább kiszállt  a vízből és felvette alsó ruháját. Mikor már volt rajta ruha odament Kagoméhoz és hátulról megölelte. -Nekem is. súgta halkan a lány fülébe. Erre Kag is megfordult és átölelte a fiút. Mindkettőjük lélegzete felgyorsult és tudták, hogy mind a ketten ugyan arra vágynak. Egymásra. De azt is tudták, hogy nem tehetik meg mert komoly következményei lehetnek. Csakhogy  a vágy egyre inkább a hatalmába kerítette őket. Végül aztán Inuyasha törte meg a jeget mikor lassan és óvatosan lehúzta Kagome blúzát. Mindketten nagyon féltek, de ez az érzés túl jó volt ahhoz, hogy veszni hagyják. Most már a lány is mezítelen volt fent. De amikor a fiú haladt egyre lefelé Kagome egyre idegesebb lett. Mikor Inuyasha a szoknyája alá nyúlt hirtelen végig karmolta a fiú hátát. – Mi a baj? kérdezte a félszellem félénken. – Nem. Rázta a fejét Kag és hátrébb húzódott a fiútól. – Bocsáss meg. mondta és elment vissza a faluba. Otthagyta Inut, hogy ő is nyugodtan végig  gondolhassa azt ami kettejük közt történt ezen az éjszakán.
Inuyasha kint is maradt gondolkodni, de a lány visszament, hogy aludjon. A félszellem nem tudta hova tenni a történteket. – Ezt már csak nem Kikyou miatt teszem? vonta kérdőre saját magát. -Többet érzek Kagome iránt mint amit megígértem a nővérének. De miért? Vajon ő is így érez irántam? Ugyan, már, hiszen neki ott van Kouga. bár mostanában nem sokat vannak együtt. A fiú egész éjjel fent volt és ébren várta meg a reggelt és, hogy a többiek is felkeljenek végre. Miután megreggeliztek elindultak Naraku után. Igen ám. Csak éppen arra amerre Mijuni is lakott. Amint közeledtek a lány és törzse rejtekhelyéhez  Kouga egyre idegesebb lett. – Remélem Mijuni nem vesz észre minket. gondolta magában Kouga. De nem sok ideje volt gondolkodni, mert hirtelen egy ocsmány szellem termett előttük. A fiúk hátrébb küldték a lányokat, ők maguk pedig rátámadtak a szellemre. Inuyasha előrántotta a karját és egy nagy csapást mért vele ellenfelére. A kard ugyan még egy kicsit furcsa volt neki, de gyakorlásnak tökéletes volt. De mivel nem szoktak fél munkát végezni ezért Miroku az örvénnyel összetisztította a szellem darabjait. De a buliból Kouga sem maradt ki. Addig amíg Inu megpróbálta célba venni ő terelte el a figyelmét. A lányok pedig csak a háttérből nézték ennek a világnak a teremtményeit. Nem nagyon tetszett nekik, de nem volt más választásuk. De ekkor hirtelen Kagome kiáltott fel: - Ott! én … nekem furcsa érzésem van. Mintha az ékkőnek egy szilánkját érezném. – Igaza van. Nézzétek ott egy kis darab az ékkőből. folytatta Sango. Kagome odament és felvette a földön heverő szilánkot. Még éppen időben, mert Naraku egyik darazsa jött már érte. De mivel látta, hogy esélye sincs megszerezni ezért inkább elrepült. – Sango kedvesem! Mondd ugye nincs semmi bajod? érdeklődött Miroku miközben keze megint rossz helyre tévedt. – Hagyd már abba te perverz disznó! kiáltott rá barátnője és egy hatalmas pofon kíséretében tudatta vele, hogy neki nem tetszik, ha birtokolni akarja a hátsóját. A többiek hangosan felnevettek az eset láttán, de Kougának hirtelen eszébe jutott, hogy még mindig Mijuniék területén vannak. Ezért ő jobbnak látta ha lelép a többiektől nehogy a titok még idő előtt kiderüljön. Így megint kitalált valamit, hogy elmehessen. Kagome nagyon unta már, de nem szólt semmit. Inkább elindultak a többiekkel szállást keresni éjszakára. Szerencséjükre pont azt a szellemet ölték meg amelyik már hónapok óta rettegésben tartotta a közeli falut. Az egyik falusi látta, hogy ők ölték meg ezért közben járt az érdekükben, hogy maradhassanak éjszakára. Ők le is feküdtek aludni a nagy csata után. Nem úgy mint Kouga. Ő megkereste a farkas lányt. Nem szólt semmit a közelben tartózkodó barátairól sem pedig Naraku egyik szelleméről. Nem akarta ilyenekkel zaklatni kedvesét. Ezért inkább átölelte és megcsókolta őt. – Hiányoztál Mijuni. súgta halkan a fülébe. Egész nap csak rád gondoltam és arra, hogy mikor láthatlak végre újra. – Nos most itt vagy. mondta a lány és a lélegzetük egyre csak gyorsult. Egyre hevesebben simogatták egymást és teljesen belefeledkeztek egymás csókjaiba. A lány nem sokat várt. Megfogta Kouga kezét és elvitte az ő kunyhójába. Mikor beértek a fiúnak leesett az álla. Az egész kunyhó és az ágy tele volt csodálatos színű és illatú rózsaszirmokkal és, hogy ne legyen sötét sok kis apró gyertya világított. Nagyon romantikus volt. Nem akarták azonban tovább váratni a dolgokat, így hát ott folytatták ahol abbahagyták. Kouga egy határozott mozdulattal levette Mijuni felső ruházatát és ő is el kezdett vetkőzni. Aztán lassan haladt lefelé a lány testén és minden útban lévő ruhát eltávolított Mijuniról. – Ez így nem ér kedves. súgta huncutul a lány. Te sem maradhatsz ruhában. mondta és ő is levetkőztette a fiút. Most már így simogatták tovább egymást. Mindketten igyekeztek a lehető legtöbbet felfedezni a másikból. Mijuni nagyon türelmetlen volt, de Kouga nem akarta siettetni a dolgot. Így ledöntötte a lányt az ágyra és apró forró csókokkal az egész testét végig csókolta. Mikor látta, hogy a lány már nem bírja tovább…hirtelen megállt és fölé hajolt az egész testével. Mélyen egymás szemébe néztek és látták, hogy mindegyikük ég a vágytól. Most már Kouga sem akarta húzni a dolgokat. Csak szerette volna magáévá tenni a lányt. – Vigyázni fogok rád. mondta. –Tudom. jött  rá a válassz a lánytól. Ekkor Kouga nagyon óvatosan és gyengéden belehatolt a lányba. Mijuni hirtelen felnyögött. De nem álltak meg. A testük szinte már ritmusra mozgott együtt. A csókjaikkal teljesen egymásba feledkeztek mígnem egyre hevesebben kezdtek mozogni és lélegezni. Majd egyszerre nyögtek fel és jutottak el a csúcsra ezen a gyönyörű, romantikus, nyári éjszakán. Így feküdtek egész éjjel az ágyban, egymás karjaiban. Szorosan ölelték egymást. Senki és semmi nem érdekelte őket. Pedig valaki látta az egészet. Inuyasha volt. Aki követte barátját, hogy megnézze mit csinál minden éjjel Kagome nélkül. De nem csinált semmit csak visszafutott a faluba és ő is elaludt. gondolta majd holnap kérdőre vonja mikor ketten lesznek. Nem akarta megbántani Kagomét azzal, hogy elmondja neki, mit művel a barátja. Így gondolkodott álmában mikor hirtelen emlékezni kezdett arra, hogy ő meg megcsókolta Kagomét. Akkor mi jogon vonja kérdőre Kougát mikor ő meg a barátnőjét csókolja? Inuyasha dühöngeni kezdett még álmában is és azon mérgelődött, hogy    miként lehetett ilyen bolond. Reggel aztán megint morcosan ébredt és a reggelinél megint beleveszett Shippoba. – Ebből elég! Jut mindenkinek bőven enni való. mérgelődött Kagome. Mikor végeztek a reggelivel útnak indultak. Alig értek ki a faluból mikor egy porfelhő kíséretében megérkezett Kouga. Inuyasha nem mert ránézni barátjára nehogy elszólja magát ezért inkább előre ment. Kagome már meg sem kérdezte, hogy merre járt. Inkább szó nélkül mentek tovább. Elértek a következő faluba. Mindenki látta Kougán, hogy mennyire ideges, de senki nem tudta miért. Nos a falu ahová beértek éppen Mijuniék lakhelye volt. A fiú nagyon ideges volt, nehogy kedvese megjelenjen. De szerencséjére a farkas lány épp nem volt otthon. De a törzs többi tagja igen. Ők viszont nem látták szívesen az idegeneket, ezért megtámadták őket. Kivéve Kougát. A többieknek egyre gyanúsabb lett a fiú viselkedése. Közben pedig megérkezett Mijuni is. Inuyasha megint támadni akart a karddal, de a lány visszaverte a csapást egy védő burokkal. mert neki is voltak különös képességei.
De Inu nem hagyta annyiban a dolgot. Újra támadt. Ezúttal azonban Kouga ugrott oda és kapta ölbe Mijunit, hogy meg ne sérüljön. – Kouga kedvesem. Hogy kerülsz te ide? kérdezte a farkas lány. –Kedvesem ? hökkent meg Kagome. – Miről beszél ez? - Nos Kouga a kedvesem. Ma reggel ment el innen. mondta Mijuni mit sem sejtve arról, hogy Kagome a barátnője. Kouga tűzpiros volt a szégyentől. Inuyasha látta, hogy Kagome nagyon mérges ezért inkább felkapta a lányt é elviharzott vele jó messzire az újdonsült szerelmes pártól. – Engedj el! Hadd menjek vissza és üssem agyon amiért hazudni mert nekem. Hogy lehetett ennyire bunkó? mérgelődött Kagome Inu hátán. – Hogy tehette ezt velem, ezt még megbánja. – Keh. Hagyd már. Nem ér annyit. morgott vissza a fiú. -Ha menni akar hadd menjen! Ilyen egyszerű. Inuyasha a lelke legmélyén nagyon örült, hogy végre kiderült az igazság. Így végre ő is közelebb kerülhet Kagoméhoz. Ők ketten már jó messze jártak a többiektől mikor Inu megállt. Kagome nem szólt semmit. – Megnyugodtál már? kérdezte a fiú. A lány válasz helyett csak bólogatott majd kis idő múlva megszólalt: - Köszönöm, hogy velem voltál. Ahogy azt is, hogy elhoztál onnan. Miért tette ezt velem Kouga? fakad ki a lány sírásban. Átölelte Inut aki nagyon meglepődött, de most nem mérgelődött. Ahogy a karjaiban tartotta a síró lányt hirtelen neki is egy könnycsepp gördült végig az arcán. De gyorsan letörölte nehogy valaki meglássa és gyengének gondolja. Sokáig ölelkeztek, mígnem Inuyasha végre kibontakozott az ölelésből és leült a földre. Kagome már nem sírt. Leült Inuyasha mellé és közel bújt hozzá.(mivel időközben beesteledett és hideg volt) A fiú egyre inkább zavarban volt amint érezte, hogy a lány egyre közelebb bújik hozzá. Ezért mikor Kag már szinte teljesen hozzá simult csak naplemente vörös színének köszönhette, hogy nem látszik a paprika piros arca. Kagome nem zavartatta magát. Érezte, hogy Inuyashára számíthat. Lassan azonban a fiú is kezdett beletörődni, hogy ezúttal nem futhat el és nem is igazán akart. Kikyout elveszítette anélkül, hogy megmondta volna mennyire szereti. nem akart ugyanígy járni  Kagoméval is. Felnézett az égboltra és felsóhajtott: - Köszönöm, hogy bízol bennem Kagome. súgta halkan a lány fülébe. A lány válasz helyett még közelebb bújt hozzá. Inuyasha hallotta Kagome egyre gyorsuló szívverését. Próbált nem odafigyelni rá, de ez nem nagyon ment neki. Főleg azért sem mert az ő lélegzete is egyre csak gyorsult. Most már mindketten zavarban voltak. Ez idő alatt a faluban Kougának köszönhetően a barátai is meghúzhatták magukat. Sango és Miroku egy kunyhóba kerültek, aminek a szerzetes mód felett örült. Sango már kevésbé. De mivel az éjszaka ott is hideg volt ezért ők is összebújtak. Miroku természetesen nem állhatta meg, hogy meg ne fogja a lány fenekét. Már készült a pofonra de… ezúttal Sango is megsimogatta a fiú fenekét. A szerzetes ettől nagyon zavarba jött. – Mit csinálsz? kérdezte  lányt. – Csss! Ha ezt akarod akkor legyen így. jött rá a gyors és határozott válasz Sangotól. – Hú! Szóval lennél a gyerm… Itt el is akadt a szava, mert a lány megcsókolta. Miroku úgy döntött, hogy kihasználja a helyzetet, hogy Sango ilyen erotikus kedvében van és visszacsókolt. Rövid időn belül minden ruha lekerült róluk és már egymás testét simogatták. Nagyon kívánták egymást ezért nem akarták sokáig húzni a dolgot. A szerzetes gyorsan hanyatt döntötte a lányt és gyengéden megcsókolta. A következő pillanatban egy határozott de ismét gyengéd mozdulattal belehatolt szerelmébe. Ez idő alatt Inuyasha először tapasztalt egy új  dolgot itteni önmagán. Mikor a nap már eltűnt a horizontról a fiú haja feketévé változott. A körmei normál méretűek lettek és ő teljesen emberré vált.  Egy sérthető emberré. Egy olyan halandóvá aki nem tudott parancsolni érzéseinek és vágyainak. De akkor mit tegyen? Nem árulhatja el Kikyou emlékét azzal, hogy most a testvérébe lesz szerelmes. De mégis mikor Kagome vele van furcsa érzés járja át a testét. Akarja őt! – Inuyasha. szólt Kag váratlanul. – Fázok. A fiú közelebb bújt a lányhoz és átölelte. Kagome egész teste beleremegett ebbe az ölelésbe. Nem tudta mit csinál. De nem is volt ideje gondolkodni mert Inuyasha hirtelen felugrott.- Ez Naraku. szólt dühösen, de tudta, hogy most semmit ne tehet, ezért inkább a lányt akarta biztonságban tudni. Szaladni kezdek egy barlang felé. Szerencséjükre Naraku ne ismerte fel Inuyasha emberi szagát, de mégis feléjük közeledett. Ekkor Mijuni ugrott elébe, hogy segítsen újdonsült barátainak. felvette Inuyasha félszellem alakját és úgy támadt Narakura. De a szagával nem tudta becsapni őt. Mijuninak jó illata volt. Mikor látta, hogy ezzel nem vezeti félre az ocsmány szellemet felvette eredeti alakját és szélviharral támadt. Naraku ez ellen tehetetlen volt. Jobbnak látta ha elsomfordál. – Jól vagy? szaladt oda Kagome Mijunihoz. – Te megmentetted az életünket. csodálkozott. – Kouga barátai az én barátaim is. mondta a farkas lány. Kagome ekkor megértette, hogy  a farkas fiú mit szeret a lányban. – Köszönöm. mondta Mijuninak és visszaszaladt Inuhoz. Eközben Kouga is megérkezett és kedveséhez fordult. – Mi történt itt? kérdezte aggódva. – Semmi csak Sangoék felébresztettek a hancúrozásukkal és gondoltam akkor már segítek Kagoménak is. – Hát ige… mondta elpirulva  a farkas. – Várj! Sango és Miroku? kérdezte ezúttal értetlenül. -Na tessék. Mi is követhetnénk a példájukat.  ajánlotta fel Mijuninak a dolgot és visszamentek a faluba. Inuyasha ez idő alatt mérgelődött, hogy egy nőnek kellett megmentenie. Kagome ismét hozzábújt és megsimogatta az arcát. Nem szólt semmit csak belenézett a fiú szemébe és csodálattal nézték egymást. Kagome már egyre jobban fázott. Inuyasha levette a felső ruháját és a lányra terítette. Ekkor Kagoménak eszébe jutott, hogy ő hozott otthonról gyufát. Szedtek fát és a barlangban tüzet raktak. A lány elővett egy takarót és mindketten betakaróztak. Inuyasha átölelte Kagomét és a lány is őt. De mivel a fiú még mindig ember volt most már egyáltalán nem tudott parancsolni az érzéseinek. Nem érdekelték a következmények. Lassan simogatni kezdte a lányt és ajkával Kagome ajkát kereste. Gyengéden csókolta meg a félálomban lévő lányt aki hirtelen nagyon meglepődött. Nem hitte, hogy Inuyasha szándékai komolyak ezért visszacsókolt. De a fiú ezúttal többet akart. Tudta, hogy Kagoménak még nem volt túl komoly kapcsolata ezért gyengéd volt minden mozdulata. A lány nagyon félt, de Inuyasha közelsége meg is nyugtatta őt. Vegyes érzelmek dúltak benne. Nem tudta mit tegyen. De az az érzés ami akkor kerítette hatalmába erősebb volt mint a félsz. Mély csókokat váltottak és már egyikük sem tudta mit csinálnak. Az ösztöneik vezérelték őket. A levegő felforrósodott körülöttük és a ruháik hamar lekerültek. Mivel Inuyashának már volt tapasztalata ezért ő irányította Kagomét. Körmeit gyengéden húzta végig a lány hátán vigyázva arra, hogy még csak véletlenül sem okozzon fájdalmat neki. Eközben Kagome szintén a fiú hátát simogatta.  Hirtelen eszébe jutott, hogy van nála balzsam. Megkérte a fiút, hogy forduljon hasra. Fölé hajolt és masszírozni kezdte a hátát az illatos balzsammal. Inuyasha meglepődött, de nagyon élvezte a dolgot. Kis idő múlva helyet cseréltek és most már a fiú masszírozott. Tudta, hogy Kagome ezt a gyengédséget várná el tőle, de nem akarta már tovább húzni a dolgot. Ezért a hátára fordította a lányt és megcsókolta. Kagome érezte, hogy eljött az idő, hogy végre odaadja magát annak a férfinak akit tényleg szívből szeret. – Kagome. szólt halkan Inu. A lány tudta mire vár a fiú. – Kérlek vigyázz rám. súgta vissza Inuyasha fülébe. A fiú arcán lehetett látni, hogy megkönnyebbült mikor tudta, hogy Kagome is azt akarja amit ő. – Persze, hogy vigyázok. mondta mosolygós szemekkel és megint megcsókolta őt. Aztán lassan a lány fölé hajolt és nagyon lassan, nagyon gyengéden belehatolt. Kagome meglepődött, de a fiú gyengédségének köszönhetően semmi fájdalmat nem érzett. A félsz ami volt hirtelen elszállt. Most már inkább zavarban volt, mert nem tudta mit tegyen. Zavartan nézett  gInuyashára. – Ne aggódj! Hagyd, hogy az ösztöneid irányítsanak. javasolta kedvesének. Kagome így tett. Félre tett minden más érzést és csak a fiúra figyelt. Minden egyes pillanatot élvezett ahogy Inuyasha simogatta és csókolta az egész testét. Viszonozni szerette volna és ő is csókolta a fiút. Néha amikor éppen a fenti résznél járt beletúrt Inuyasha gyönyörű fekete, hosszú hajába. Már hajnalodott de ők még mindig egymást kényeztették. De egyszer csak… Inuyasha hirtelen visszaváltozott félszellemmé. Egy pillanatra meglepődött, hogy mit is tett, de aztán eszébe jutott, hogy milyen csodálatos éjszakát töltött hát kedvesével. – Akkor most mindennek vége? kérdezte Kagome aggódva. – Nem. jött ayors és határozott válasz. Minden további beszéd helyett pedig megcsókolta a lányt. Ekkor Kagome emlékeztetésképpen ismét beletúrt az immáron fehér hajába és most megmasszírozta a füleit is. Inuyasha halkan morogni kezdett. A lánynak pedig nagyon tetszett, hogy ilyen jó érzéseket tud kiváltani a fiúból ezért folytatta. – Na jó. súgta oda huncutul a lány fülébe. Ismét simogatni kezdte a lány testét amin még mindig nem volt ruha. De a fiún sem. A csókok ismét hosszúak és forrók lettek. Minden érintésük szinte égette a másik testét. kezdtek ismét belemerülni a másikba amikor hirtelen Mijuni hangja hallatszott: - Hol vagytok ti ketten? Kagome és Inuyasha gyorsan felöltöztek és próbáltak észrevétlenül kijutni külön- külön a barlangból, de ez nem sikerült nekik. Mijuni meglátta őket. Nem szólt semmit és magyarázatot sem várt. Örült, hogy Kouga most már csak az övé és legújabb barátnője megtalálta a boldogságot a neki való fiú mellett. Tudták, hogy most már semmi akadálya sincs annak, hogy együtt induljanak.