A messzi Tokyo városában él egy fiú. A fiú neve Kouga. Kouga régóta figyelt egy lányt, akinek a neve Kagome. Meg tudta, hogy a lány elmegy hajóutazásra. Azonnal ő is szerzett jegyet a hajóra. Egyik este rátalált a lányra, amit a hajó szélén nézte a végtelennek tűnő kék tengert. Idegesen és elpirulva ment oda hozzá- Szi .. szi.. Szia- dadogta ki a fiú. A lány pedig kíváncsi arccal nézet hátra. Kouga szíve egyre hevesebben dobogott. A lány kíváncsian nézett rá- Te köszöntél?- kérdezte a lány érdeklődve -Igen- válaszolt a fiú. A lány mosolygott- Láttalak- szólalt meg a lány. A fiú meglepődött- Láttalak, hogy a nyomomban vagy-mondta mosolyaga éspirulva a lány. Kouga érezte, hogy tetszik a lánynak ezért közelebb ment hozzá. Együtt nézték a nagy kékséget. Kouga meg akarta fogni a lány kezét de ő elvette onnan. Kouga kicsit szomorú lett, de nem sokáig, mert a lány fogta meg a kezét. Kagome és Kouga pirulva néztek egymásra. Hirtelen Kagome megcsúszott- Jól vagy? -kérdezte idegesen Kouga -I.. igen- felelte a lány. A két fiatal egymás ajkai közeledtek, de a hajó egy viharba jutott. A hajón lévő emberek siettek, a csónakokhoz. Mindenki kivéve, Kouga és Kagome nem tudott csónakba ülni. Úgy érezték, hogy alig meg kezdőtőt szerelmük már is véget ért. Mind ketten a vízbe zuhantak. Másnap nyugalom volt a tengeren. A két fiatal életben maradt. Testüket a hullámok egy lakatlan szigetre sodorta. Kouga ébredezni kezdet. Jó kor ébredt fel, mert egy farkas éppen Kagomét akarta volna meg támadni, de Kouga azonnal végzet a farkassal. Észre vette, hogy ruhája el van szakadva ezért kénytelen volt a halott farkas bundáját lenyúzni és azt fel venni. Amikor éppen fel vette a ruháját, és eltemette a farkas testét akkor ébredt fel kedvese. Odafutott hozzá- Kedvesem jól vagy?- és fel segítette a földről- Persze semmi bajom, de veled meg mi történ- kérdezte a lány. Kouga mindent elmondott. Kagome örült, hogy olyan fiút talált magának, aki ilyen figyelmes vele, de meg érkezett a többi farkas. Kouga már támad, volna, amikor a farkasok szinte letérdeltek előtte. Kouga azonnal tudta, hogy azt hiszik a farkasok, hogy most ő az új vezér. Ám Kagome ruhája is elszakadt. Mivel Kouga nem akart megölni egy farkasát sem nem tudta mit tegyen, de egy farkas hozott már egy lenyúzott farkas bőr ruhát. Kouga oda adta kedvesének a ruhát. Kagome félre vonult, hogy fel vegye a bőrt. Amikor elő jött, Kouga arca nagyon elvörösödött. A lánynak csak egy apró szoknyája és egy bőr darabja volt, ami körbe takarta nőiességét. Aznap este Kouga és Kagome a parton sétált kézen fogva mélyen elpirulva. Aztán Kagome és Kouga meg állt- Kagome szeretnék valamit kérdezni-mondta Kouga- És mit? -felelt a lány- Mond Kagome- és meg fogta a lány kezeit- Hozzám. .jönnél feleségül?- mondta ki végül Kouga. Kagome szemei könnybe lábadtak- IGEN!- mondta a lány és a fiú nyakába ugrott- De- szólt közbe Kagome- De hogy fogunk összeházasodni? Azt bízd csak rám kedvesem. Mit szólnál hozzá ha sétálnánk egyet? kérdezte a fiú lágy hangon. – Jó menjünk. mondta a lány és vőlegénye felé nyújtotta a karját. Kouga belekarolt menyasszonyába és így vezette őt a naplementében a tengerpart szélén. Lassan sötétedett, de a két fiatal még mindig karon fogva sétált, mígnem elértek egy barlanghoz.Menjünk be- súgta szerelme fülébe Kagome ellenkezett. Bent a barlang mélyén nagyon sötét volt. Kouga elkiabálta magát mire termett mellettük. A farkas vezér megkérte őket, hogy hozzanak gyertyákat a romantikusabb hangulathoz. A farkasok így is tettek. Nemsokára gyertyák tengere vette körül a fiatal párt akik immáron kettesben voltak, mert Kouga mindenkit kizavart a barlangból. Fény ugyan már volt de a barlang belseje nagyon hűvös volt. Kagome fázott ezért odabújt kedveséhez. Kouga nem akart túl rámenős lenni a menyasszonyával ezért nem húzta túl közel magához a lányt. Kagome azonban másként vélekedett és vörös arccal ugyan de szorosan átölelte a fiú derekát. – Fázom. mondta Kagome miközben olyan közel bújt Kougához amennyire csak tudott. ezt látván a fiú ráterítette kedvesére az egyik farkasbőrét és ő is szorosabban ölelte a lányt. Kagome egy idő után már nem fázott a testét azonban mégis egyre szorosabban akarta a fiúhoz szorítani és ezt Kouga is érezte. Neki sem volt ellene kifogása és lassan elkezdte simogatni a lány hátát. Mire Kagome halkan felsóhajtott. Egy idő után a simogatások egyre hevesebbek lettek és egyszer csak azt vették észre, hogy ajkaik már forró csókokban forrnak össze. Tudták, hogy ki kéne menniük a barlangból mégis valami eddig egészen ismeretlen érzés visszatartotta őket. Képtelenek voltak elszakadni egymás karjaiból. Kouga már éppen kezdte levenni Kagome ruháját mikor a lány (a csendet megtörve) megszólalt: - Kouga nézd! Mi lehet ez a fény? A fiú kénytelen kelletlen felállt és elindult még beljebb a barlangba. Kagome követte, de végig nagyon furcsa érzése volt. Mikor már egyre közelebb voltak a fény forrásához a lány elkezdett reszketni. Kouga megfordult és átölelte gy halom farkas kedvesét és együtt mentek oda ahonnan a fény jött. Mindketten elcsodálkoztak mikor meglátták mi világít ilyen fényesen. Kouga közelebb lépett és megfogta a gyönyörű követ. Ám ebben a pillanatban a kő rávetette fényét a fiúra (akin eddig farkas bunda volt) aki ettől farkassá változott. Kagome megijedt és ki akarta kapni a fiú kezéből a követ ám az őt is farkassá változtatta. Kagoménak volt egy olyan érzése, hogy ez nem lehet véletlen ezért mikor kimentek a barlangból magával vitte a követ. Akkor még nem is sejtették, hogy kalandjaik még csak most kezdődnek.Másnap reggel arra ébredtek, hogy a törzs  néhány farkasa mérgesen morog. – Mi ez a ricsaj idekint? mordult fel  farkas vezér. –Idegenek járnak köztünk főnök ! kiáltotta oda az egyik. – Idegenek az én szigetemen? Ezt látnom kell. mondta Kouga és megindult a szag irányába. Nem kellett sokat menni és máris meglátta a betolakodókat.- Kik vagytok idegenek, és mit kerestek az én szigetemen? üvöltött rájuk.  A kérdésre egy kellemes női hang felelt. – én Sango vagyok, ők pedig a barátaim. mutatott a lány a többiekre és bemutatta őket. Ő itt Miroku a perverz szerzetes.(mikor Sango ezt kimondta Miroku keze már a lány fenekét simogatta)- Csatt! hallatszott egy hatalmas pofon hangja amelyet közben Sango adott a Szerzetesnek. A fiú még egy darabig simogatta a pofon helyét, aztán egy szerzetes higgadtságával nyugtázta, hogy kedvese ma sincs romantikus hangulatban. A heves kezektől megszabadulva Sango folytatta a másik fiú bemutatását. Ő pedig itt a félig szellem Inuyasha. De te ki vagy? kérdezte a lány. – Én Kouga vagyok a farkas szellem és a menyasszonyommal élek itt akit Kagomenak hívnak. – Valóban? szól közbe Miroku. – Igen, de meg ne lássalak a közelében! kiáltott fel Kouga határozottan. A többiek felnevettek. A farkas vezér meghívta őket, hogy legyenek a vendégeik. Így most már együtt visszaindultak a törzshöz. Ez idő alatt Inuyasha elmesélte, hogy ők egy Naraku nevű szellemet üldöznek. És a szagát követve jutottak el idáig. Mikor beértek a faluba Kagome éppen az egyik farkassal veszekedett és hangosan rákiabált: - Fekszik! ekkor a nyakláncon lógó kő felvillant. Csakhogy Inu nyakában is volt egy nyaklánc ami szintén  felizzott. ekkor Inuyasha egy hatalmasat csattant a földön. _ Mi az mi történt? kérdezte Kagome. -Majd ha megtudom közlöm veled! dunnyogta a félszellem. De ilyen butaságokra nincs időm. Meg kell találnom Narakut. Ám abban a pillanatban ahogy ezt kimondta egy sötét mérges gázokkal teli felhő közeledett feléjük. –Itt van! kiáltott fel Miroku. Ádáz küzdelem alakult ki hőseink és ellensége között és végül Inuyashának sikerült megsebesítenie a szellemet aki félve a haláltól jobbnak látta ha elmenekül. Kagome a harc alatt úgy döntött, hogy minél előbb szeretne Kouga felesége lenni ha netán a következő összecsapást nem élnék túl. Így odament a fiúhoz és azt mondta neki: Szerelmem! Gondolkodtam és szeretnék mihamarabb a feleséged lenni. A farkas vezér meglepődött, de ő is szerette volna ha szíve hölgye végre hozzámenne. Így aztán rögtön beleegyezett. Sangoék segítségével hamar megtartották a szerény kis esküvőjüket. Miroku pedig egész idő alatt fancsali képet vágott mert majd meg ette a sárga irigység, ha Kouga és Kagome nászéjszakájára gondolt. Végül aztán úgy döntött, hogy felkeresi Sangot. Barátnője azonban még mindig nem volt szerelmes hangulatban és kizavarta a szerzetest. Kagome azon az éjszakán élte át élete addigi leggyönyörűbb pillanatait. Másnap reggel azonban már a

szörnyű valóság fogadta. Mikor felébredt férje már nem volt mellette. -Takaródj! hallotta meg egyszer csak Kouga hangját. Gyorsan elindult a hang irányába amikor megint meghallotta férje hangját:- Most meghalsz! Mire odaért Kougához a fiú már véresen feküdt a földön és nem tudott felállni. Ekkor Inuyasha is megérkezett és a Tessaiga egyetlen csapásával megölte Narakut aki még mindig el volt foglalva azzal, hogy végre megölte a farkas vezért. Kagome sírva rohant oda a földön fekvő Kougához. A fiú már alig lélegzett, de mikor meglátta ifjú felességét amint érte hullat könnyeket azt mondta: - Kagome! Kedvesem. Én vagyok a világ legszerencsésebb ember a világon, hogy hozzám jöttél feleségül. Bocsáss meg amiért csak ilyen kevés ideig lehettünk együtt. – Ne! kiáltott fel a lány. Nem hagyhatsz el engem. Szükségem van rád! Bárcsak tudnék segíteni, hogy meggyógyulj! mondta zokogva Kagome és a fiú testére borult. Ekkor az ékkő felragyogott… - Szerelmem jól vagyok. mondta a fiú. Kagome felnézett de a meglepettségtől nem tudta mit mondjon. Csak szorosan odabújt kedveséhez és nem engedte el. Aznap este Sangoék elmondták, hogy az ékkő amelyet a nyakában tart bármire képes és, hogy ők is  a kő átka alá estek. – Átok? kérdezte Kagome. De ha bármire képes akkor talán fel tudja oldani a varázslatot is. Elvégre ezért változtunk át. És talán még az otthonunkba is visszatud vinni minket. – Igen. helyeselte Sango. Próbáljuk meg. Közösen kézbe vették az ékkövet és mind ugyanazt kívánták: - Legyünk újra emberek a saját világunkban! Kis idő múlva meglepetten vették észre, hogy olyanok voltak mint régen. Aztán hirtelen egy hatalmas örvénybe keveredtek ami visszarepítette őket Japánba. Senkinek nem akartak beszélni a történtekről mert tudták, hogy úgysem hinnék el nekik. De a lényeg, hogy ők tudták és életreszóló barátságot kötöttek miközben a gonosszal harcoltak. Viszont az ékkő is megérezte, hogy már nem fenyegeti veszély és Kagome kezében eltűnt és visszament a szigetre. Ekkor az ifjú pár úgy döntött, hogy most végre szeretteik és barátaik előtt is végre örök hűséget fogadnak egymásnak. Pár nappal később hatalmas lakodalmat csaptak, de nászútra nem mentek. Ennyi különös kaland egy életre elég volt nekik. Pár hónappal később Kouga remegve mászkált egy folyosón fel s alá. – Nyugi haver! szólalt meg Miroku. nem lesz semmi baj. – Keh. Nem értem mi olyan érdekes ebben. szólt közbe Inuyasha is. Ám ekkor egy orvos lépett oda Kougához. Gratulálok apuka! Négyes ikreik születtek. A fiú összeesett és csak jó idő múlva tért magához. Kicsit később a pár úgy döntött, hogy régi barátaik társaságában visszatérnek a szigetre megnézni, hogy mi van a farkas törzzsel és az ékkővel.  Így hát elindultak hajójukkal a már jól ismert sziget felé. Mikor odaértek a törzs tagjai boldog farkcsóválással jelezték, hogy milyen boldogok amiért vezérük visszatért. Mikor Kagome is kiszállt a gyerekekkel Kouga kezébe vette őket és a levegőbe tartotta gyermekeit. Az utódjaink! mondta büszkén majd elindultak a barlang felé. Mikor beléptek megkeresték az ékkövet ami tudta mi az oka a fiatalok látogatásának. Mivel tudta, hogy ők védték meg a szellemtől ezért teljesítette ezt a kívánságukat is még azelőtt, hogy bárki kimondta volna. Mindenki visszaváltozott azzá ami akkor volt amikor végleg legyőzték a gonoszt. De ezúttal a gyermekek is átváltoztak. Miután mindenki úgy döntött, hogy jobb nekik itt kinevezték a szigetet a Farkas Törzs Szigetének és boldogan éltek együtt.