A nevem Tásszárá, 24 éves terhes anyuka vagyok, férjemmel Elliot-tal élek együtt és a húgommal SOphia-val. Elliot 26 éves, ügyvéd, húgom 22 éves főiskolás tanuló. Életem minden egyes napját boldogabbá és boldogabbá teszik. Számomra ők jelentik az életet, és természetesen a születendő kisgyermekem. Úgy érzem a kis családunk összetartása, szeretete és támogatása a végletekig ki fog tartani.

Sophia és az én szüleim már kiskorunkban meghaltak, ami nagyon megviselt minket, főként a húgomat. Apukánk korábban halt meg, mint anyukánk, akkor én még csak 6 éves voltam, Sophia pedig akkor töltötte a 4. évét. Ő kevésbé értette a dolgokat akkor, mint én. Anyukánk akkor halt meg, mikor én 14 éves voltam. Mindezután intézetbe kerültünk, ahol rossz sorsunk volt, hisz mindenki goromba és kegyetlen volt velünk. Mindig is próbáltam erősnek mutatni magam és úgy érzem, hogy ez sikerült is. Sophia nagyon félt, de mindig megvédtem. Gyakran keveredtünk bajba, hisz mindenki minket piszkált, mert annyira hasonlítottunk egymásra. A legjobbat akartam a húgomnak, sose akartam, hogy akárminek is érezze a hiányát... támaszt nyújtottam és segítettem neki, ott ahol tudtam. Már csak nekem kellett volna egy támasz, hisz sose akartam volna a húgom vállára helyezni a problémáimat. De szerencsére legalább ott volt a tükröm, amit még apa halálakor kaptam anyumtól. Azt mondta, hogyha egyszer ő nem lesz, akkor a tükörnek elmondhatok mindent, sose fordít majd nekem hátat. Ha sírok, a tükör velem sír; ha nevetek a tükör velem nevet. És ha belenézek megtalálom benne a szépet és az igazat. Akkor még nem értettem a szavait, de ma már minden szó jelentésre talált.  A tükörnek meséltem el minden problémámat, minden titkomat és végül igaza lett anyumnak. Mikor sírtam; belenéztem a tükörbe, és láttam, hogy ő is sír... Mikor betöltöttem a 18-at felelősséget vállaltam a húgomért és én lettem a gyámja. Elhagytuk az intézetet és albérletbe költöztünk. Helyzetünk jobb és jobb lett, hisz kétállásban is dolgoztam, mellette tanultam. Igaz a jegyeim nem lettek olyan jók, de legalább meg tudtunk élni. Sophia-nak sose mutattam ki a fájdalmamat, gyengeségemet. Mikor hazaértem a munkából mindig mosolyogtam, hisz végre láthattam őt, ő pedig a nyakambaugorva üdvözölt engem. Tudta, hogy mennyit dolgozok, ezért az üdvözlés után mindig békén hagyott engem, hogy tudjak pihenni egy kicsit. Mindezután mindig mentem segíteni a házi feladat megírásában, készítettem vacsorát és elvégeztem a fontosabb házi munkákat, végül este tanultam. Nagynehezen leérettségiztem, de ezután nem mentem továbbtanulni, mert a jegyeimmel sehova se tudtam volna bekerülni, ahova szerettem volna. Ezért is inkább választottam a nagybetűs életet és 'in medias res' kezdéssel belevágtam. Eleinte nehézkesen ment, de bele kellett húznom, hisz 2 év után Sophia már leérettségizett és tovább akart menni tanulni. Ezért is dolgoztam keményen, hogy ki tudjam fizetni a tandíjat, a könyveket és egyéb programokat. Hála az eladási képességeimnek hamar előléptettek és sikerült több pénzt összegyűjtenem, mint amennyire számítottam. 2 év elég volt arra, hogy egy kicsivel nagyobb albérletbe költözzünk és hogy kifizessem az egész éves tandíjat. Mindezután még egy állást vállaltam, hogy jobb sorra kerüljünk. Sophia keményen tanult és besegített otthon a házimunkába is. Már sokkal könnyebben mentek a dolgok, hogy ő is besegített, valamint ő is vállalt egy kisebb munkát, ezáltal beszállt a rezsibe is...

Pár év múlva..(22-23 éves vagyok, Sophia 20-21 éves)
Összeismerkedtem egy fiúval a munkahelyemen. Életemben nem gondoltam volna, hogy egy olyan férfi, mint ő érdeklődne irántam. Mint eladó kötelességem kiszolgálni a vendéget...nos ő vendégként jelent meg nálunk. Rögtön kiszúrtam őt, hisz annyira elegáns és magasabb rendűnek tűnt, mint én. Számomra tökéletesnek tűnt. Ekkor észrevettem, hogy miközben vásárolt, gyakran rámnézett, ezért gondoltam odamegyek hozzá megkérdezni, hogy tudok-e neki segíteni valamiben. Ő erre csak annyit felelt, hogy igen tudok, nem találja egyik terméknél se a telefonszámomat. Mire elpirultam és megadtam neki. Munka után boldogan sétáltam kifelé a boltból, mire megláttam őt...Elliot-ot. Odamentem hozzá és megkérdeztem, hogy hogyhogy ott van. Mire ő csak annyit felelt, hogy el se ment, és hogy engem várt. Felcsillantak a szemeim, hisz még 4 órát bent voltam. Ezután elhívott vacsorázni, mire igent mondtam, de előtte felhívtam Sophia-t. A vacsorán összemelegedtünk és megbeszéltünk még egy randit. Mikor hazamentem Sophia teli vigyorral várt engem és mindenről kikérdezett. Sophia is teljesen odavolt Elliotért, hogy milyen intelligens és udvarias. Az egész estét végigpletykáltuk és megbeszéltük, hogy a következő randira segít nekem új ruhát venni és felkészít a randira. Nagyon izgultam, hogy újra találkozhatok a fiúval. Eljött a randveú napja... Minden tökéletes volt...Sophia elkísért a helyre, ahova a találkát beszéltük meg. Megjelent Elliot egy hatalmas virág csokorral. Nagyon örültem neki és ezután elmentünk egy parkba, ahol volt egy nagy tó és csónakáztunk. (Egyébként ez a hely Sophia egyik kedvenc helye.) Hozzáteszem, hogy a távolból figyelt minket Sophia. A randevúnk egy csókkal ért véget.. Otthon Sophia elmondta nekem, hogy nagyon aranyos a fiú, de vigyázzak vele, nehogy csapdába essek....

Pár hónap múlva..
Elliot és én együtt járunk már fél éve. Nagyon boldogok vagyunk, és én beleszerettem a fiúba...Még egy kicsit zavarban vagyok előtte, hisz én már várom az első alkalmat, amikor teljesen az övé lehetek... Nos erre az alkalomra nem kellett sokat várnom, hisz Elliot azt mondta, hogy ő csak akkor akarja, ha én is. Ekközben Sophia folyton mondogatta nekem, hogy azért ne legyek annyira rámenős, mert a végén még elijesztem. Nagyon boldog voltam, miután együtt töltöttük az éjszakát...Másnap volt a születésnapom és Elliot a kedvenc virágommal lepett meg engem: liliommal. De ez a liliom nem akármilyen volt, a közepében volt egy gyönyörű gyűrű. Azt hittem, hogy csak álmodom, de nem..ez igaz volt. A világon én voltam akkor a legboldogabb nő. Az első dolog, amit ezután tettem, hogy elmondtam Sophia-nak és megmutattam a gyűrűt a tükrömnek is. Hogy lássa, mennyire boldog vagyok, mennyire tökéletes az életem. Hogy a tükör is örüljön velem együtt. Elliot tud a tükrömről és nagyon aranyosnak tartotta, hogy mindent elmondok a tükrömnek. Sophia is örült az eljegyzésemnek, de mondta, hogy fontoljam meg rendesen és ekkor megkért engem, hogy menjek el egy kicsit, amíg ő beszél Elliot-tal. Arra gondoltam, hogy biztos eljátssza az apuka szerepét, hogy ne merjen engem megbántani meg hasonlók, mert akkor vele gyűlik meg a baja. A kíváncsi természetem nem hagyott nyugodni, muszáj volt egy kicsit hallgatóznom, viszont az ajtó vastag volt és nem értettem tisztán minden szót. Azokat a szavakat hallottam, hogy nem kellene, ne bántsd, kapcsolatunk és a szeretlek szavakat. Annyira megörültem, mikor ezeket a szavakat hallottam, hisz ez azt jelenti, hogy Sophia csak megkérte Elliot-ot, hogy ne bántson engem, aggódik a kapcsolatunk miatt, hogy marad-e ugyanilyen jó valamint, hogy Sophia szereti Elliot-ot. Annyira örültem annak, hogy jóba vannak. Végül megházasodtunk és már a gyerekemet várom. Most vagyok a 8. hónapban és nemsokára jön a baba. Kicsit kellemetlen a sok rosszullét, szédülés, hányinger, de minden percért megéri, amit majd a gyermekemmel tölthetek. Kiderült, hogy kisfiam lesz, aminek nagyon örülök. Elliot ugyanolyan izgatott, mint én, igaz néha-néha mind a ketten túl feszültek vagyunk és összekapunk egy kis apróságon, de melyik házaspár ne tenné? Sophia már vett a fiúnknak babaruhákat és mesekönyveket is. Már minden elő van készítve a baba jövetelére. Elliot-tal és Sophia-val új házba költöztünk, egy szép nagy kertesházba. Egy nap, jött egy levél a munkahelyemről, hogy be kell mennem, nagyon fontos. Mondtam Elliot-nak és Sophia-nak, hogy be kell mennem, de ne aggódjanak. Nos, elmentem a munkahelyemre, ahol a biztonsági őr mondta, hogy bent hagytam a tükrömet, amit oda is adott és, hogy a főnököm szeretne mondani nekem valamit. Bekísért a főnök szobájába, ahol amikor beléptem feloltódtak a villanyok és ott álltak a munkatársaim és engem üdvözöltek, gratuláltak nekem a baba miatt. Nagyon jól esett mindaz, amit értem tettek, hisz készítettek rengeteg ételt, hoztak nekem gyerekpezsgőt és mindenféle ajándékkal leptek meg. Sose gondoltam volna, hogy ennyire törődnek velem és a babámmal. Felhívtam Elliot-ot, hogy ne várjanak estére, mert az egyik barátnőmnél (kolléga) alszok. Nos mivel hamarabb véget ért a buli, mint amire számítottunk, igaz az én hibámból, ezért mindenki hazament. (Rosszul lettem kicsit..) Mindezután hazafele tartottam a taxival. Szerencsémre a taxis volt olyan rendes és behozta helyettem az ajándékokat a kertbe. Megköszöntem neki a segítséget és elment. Leültem a kertben a padra egy kicsit, hogy megpihenjek. Gyönyörű szép éjszaka volt és elképesztően boldog voltam. Visszagondoltam mindenre, amin eddig keresztül mentem. Az apukám és az anyukám halálára; sikerült átvészelnünk. Túléltük az intézetet is, kijártuk az iskolát, van munkám, van egy csodálatos férjem és egy nagyszerű húgom, aki mindenbe segít amibe csak tud. Ekkor elővettem a tükrömet, hogy elmondjam neki, hogy igen..megcsináltam. Mindenen keresztülmentem, amin csak lehetett. Mindenből kihoztam a legjobbat. És a húgommal sem romlott meg a kapcsolatom amellett, hogy van egy férjem. Mikor elővettem a tükröt és belenéztem láttam, hogy mosolyog a tükör...
De hirtelen megváltozott a hangulat, mikor megláttam a tükör sarkában, a vendégszoba ablakában a húgomat...Láttam ahogy Elliot és Sophia csókoloznak. Ekkor hátrafordultam, hogy jobban megnézzem. Odamentem settenkedve az ablakhoz és benéztem rajta. Láttam őket, ahogy az ágyra fekszenek és tovább csókolják egymást. Ekkor leejtettem a tükrömet..ami összetörött. El kezdtem zokogni, mire észrevették ők is. Kinéztek az ablakon és el kezdtek magyarázkodni, valamint mind a kettő kifutott hozzám. Én összekuporodtam, annyira rosszul lettem. Zokogtam és kiabáltam nekik, hogy gyűlölöm őket, hogy tehették ezt velem. Elliot át akart ölelni, de nem hagytam...ellöktem magamtól mind a kettőt. Hirtelen rosszabbul lettem, el kezdett iszonyatosan fájni a hasam és elájultam.... Mikor felébredtem egy kórházban találtam magam és éreztem, hogy a fiam már nincs a hasamban. Megijedtem és el kezdtem kiabálni az ápolóknak, hogy jöjjenek. Odasiettek és elmagyarázták nekem, hogy mi történt és hogy a gyermekem jól van, de muszáj volt kivenni, mert különben meghalt volna. Megijedtem, hisz mint tudjuk a koraszülött babák túlélési aránya alacsony. Ekkor bejött hozzám Elliot és a bocsánatomért esedezett. Meg se akartam hallgatni őt, mondtam neki, hogy hagyjon békén, nem akarom őt többé látni. Ekkor Sophia is bejött, de őt is elutasítottam. Megkértem az ápolókat, hogy rajtuk kívül (ápolókon és a doktorokon kívül) nem akarok mást látni, mert nekem nincs senkim, csak a fiam. 1 hétig feküdtem bent a kórházban, mikor engem és a fiamat kiengedték. A fiamnak a Yume nevet adtam, de Elliot második nevét nem adtam neki. Az én nevemet kapta meg... Elliot várt engem a kórház előtt...de én rögtön más utat választottam, de utánam jött. Meg akarta fogni Yume-t, de nem hagytam. Mondtam neki, hogy semmi joga sincsen ahhoz, hogy megfogja vagy hogy egyáltalán hozzáérjen. Megmondtam neki, hogy vége van a kapcsolatunknak..visszaadtam neki a gyűrűt, amit adott...Hazamentem a taxival, hogy összeszedjem a maradék cuccomat és a baba cuccait. Otthon Sophia-val találkoztam, aki szintén a bocsánatomért esedezett, de meg se akartam hallgatni, úgy tettem, mintha ott se lenne. Fogtam néhány cuccomat és betettem a taxiba, valamint Yume cuccait is. Sophia meg akarta akadályozni, de nem hagytam, arrébb löktem és mondtam neki, hogyha meg mer akadályozni, akkor nem állok jót magamért. Minden olyan cuccot, amit tőlük kaptam otthagytam. De még volt egy kis kitérőm a költözés előtt...a kertbe mentem, ahol még a földön hevert az összetört tükröm darabjai. Mikor megláttam, el kezdtek potyogni a könnyeim. Láttam egy-két szilánkdarabkán a véremet, mikor összeestem. Minden egyes szilánk arra az estére emlékeztetett. Fogtam az összetört darabkákat és elvittem magammal...

Végül egy albérletbe költöztem; távolságtartási parancsot kértem. Elliot nem bizonyosult jó apukának, ezért elvesztette gyermekét. Sophia-val nem tartom a kapcsolatot, igaz ő ír nekem levelet, eljön többször az albérlethez, de sose nyitok neki ajtót...
Most már 25 éves vagyok..egyedül nevelem a gyermekemet, aki életem egyik büszkesége. Érte élek, érte halok. A tükrömet megragasztottam és megköszöntem neki, hogy megmutatta nekem az igazságot. Végül igaza volt Sophia-nak..vigyáznom kellett volna, hogy ne essek csapdába. Viszont azt hogy megláttam az igazságot, anyukámnak köszönhetem, aki fentről mindig is próbált a helyes útra terelni. Valamint a tükörnek köszönhetem, amit tőle kaptam. Az összetört darabkái mindig is emlékeztetni fognak arra a napra, mikor újra kellett kezdenem az életemet. Számomra a tükör összetörtével egy történetnek ért véget....de egy új történet vette kezdetét...Hisz a boldogság mindenkire vár valahol, ha nem a szerelmedben találod meg ezt a boldogságot, akkor majd megtalálod a gyermekedben, családodban.