Yamata no Orochi

Múlt az idő.
Susanou a Yomi birtokra akart menni, és Izumohoz közeledett.
Amikor az E folyónál vándorolt, 1 út vezetett lefele.
Gondolta: "Valahol fennt is kell lennie folyónak:"
Folytatta útját felfelé.
Ott egy család élt.
Ashi-Nazuchi (apa), Te-Nazuchi (anya), Kushinada-Hime (a lányuk)
Mindannyian sírtak.

"Miért sírtok?", Kérdezte Susanou.
"Egyszer 8 lányunk volt, de az utóbbi években Yamata-No-Orochi érkezett a földünkre, és minden évben elvitt egyet, ő az utolsó lányunk. és most hallottuk, hogy Yamata-No-Orochi jönni fog.", válaszolta Ashi-Nazuchi.
"Mi az a Yamata-No-Orochi?", kérdezte Susanou.
"Egy hatalmas sárkány, 8 fejjel 8 farokkal. Körülbelül 8 hegy hosszú. Nem tudunk védekezni ellene. Tehát amit tehetünk, az hogy, sírunk.", válaszolta Ashi-Nazuchi.
"Rendben, Megszabadítalak titeket tőle." válaszolta mosolyogva Susanou.
Susanou rendelt,
" 8 nagy korsó Sake-t(Japán rizsbor) és a házatok elé tegyétek le"
Susanou egy fesűvé változtatta Kushinada-Hime-t, feltűzte a hajára(mizura), és elbújtak a fák között.
/Mizura egy öreg férfi régi stílusú hajának a neve.Úgy néz ki mint az amerikai őslakosoknak./
Nemsokára, Yamata-No-Orochi megérkezett.
Vörösön fénylett a szeme, tüzet lehelt, a háta mohás volt, és a farka villámhoz hasonlított.
Ashi-Nazuchi és Te-Nazuchi félénken kiszolgálták.
Yamata-No-Orochi megtalálta a 8 nagy korsót, és mind megitta.
Hamarosan, elaludt.
Hirtelen megjelent Susanou.
Csak egyetlen karja volt.
És elkezdett harcolni Yamata-No-Orochival
Az első fej elkezdett harcolni Susanouval, de a többet csak nézte és nevetett.
Mert Susanou elég kicsi volt nekik.
Susanou gyorsan mozgott.
Így az első fej nem tudta elkapni őt.
A második fej csatlakozott a harchoz.
Susanou még gyorsabban mozgott.
Ezután, az összes fej támadta őt.

A csata órákon keresztül folytatódott.
Yamata-No-Orochi fokozatosan részegedett.
A vége fele, az első fej nem tudott mozdulni.
Susanou egyből levágta.
Ugyanez történt mindegyikkel egymás után.
Susanou levágta mint a 8 fejét a karjával.
Ezután, levágta a 7 farkát.
Mikor megpróbálta az utolsó farkát levágni, beleütközött valamibe, így nem tudta levágni.
Felhasította és egy kardot talált benne.
A kard egy híres kard volt.
Később a nővérének, Amaterasunak ajándékozta azt.
Ez a kard a Japánok egyik kincse volt, Ame-No-Murakumo-Turugi.
Ezután, Susanou összeházasodott Kushinada-Himevel.
Új házat építettek, és ott éltek.
Alkotott egy tanka-t (31 szótagú Japán vers).
"Yakumo-tatu Izumo Yaegaki Tumagome-ni Yaegaki-tukuru sono Yaegaki-wo".
Ez volt az első Japán vers.
A házuk helyét "Suga-Shrine"-ként találhatjuk meg Izumoban.

Fehér nyúl

A fiatal Oo-Namuchi, utazott egyszer a féltestvérével, Yasogamival.
Végigsétáltak a tengerpart mentén, és kelet felé mentek Inabába.
Ott élt a gyönyörű hercegnő, Yagami-Hime.
Yasogami feleségül szerette volna venni őt.
Yasogami arra késztette Oo-Namuchit hogy cipelje a poggyászait.
Így Oo-Namuchi egy nagy fehér táskát cipelt a hátán, és a testvére mögött sétált.
Amikor Yasogami elérte Keta Pointot, talált egy sebesült nyulat.
A nyúl segíteni akart.
"Hogy vagy?", kérdezte Yasogami.
"Egyszer éltem az Oki szigeten a tenger felett.Egy nap más vidékre szerettem volna menni.", válaszolta a nyúl.
De nem tudok úszni, így rátok találtam.
Megkérdeztem egy cápát, hogy ki a legnagyobb cápa.
"Ó az én vagyok.", válaszolta a cápa.
Egy másik cápa, aki arra járt, meghallotta és mondta: "Nem, te kicsi vagy, én vagyok a legnagyobb."
Egy másik cápa, aki arra járt, meghallotta és mondta: "Nem, ti mindketten kicsik vagytok, én vagyok a legnagyobb."
Mindezek után, cápák ezrei jöttek és veszekedtek egymással.
"Oké, megmérlek titeket, álljatok sorba.", mondtam.
A cápák hosszában összeálltak.
Átugrottam egyik hátáról a másikra, tettetve, hogy mérem őket és átmentem a tenger felett.
Majdnem elértem a vidéket,"Bölcs vagyok, de az összes cápa ostoba, mondtam magamba.
Csak át akarok menni a tengeren. A méretetek nem érdekel".
Az utolsó cápa meghallota és feldühödött, annyira, hogy ...... .
"Bűnös vagy, de segítek neked.", mondta Yasogami.
"Fürdened kell a tengerbe, és feküdj le egy sziklán a nap alatt.", mondta Yasogami.
Széllökést kapsz, de a Nap megvéd tőle."
A nyúl megtette volna, de ...
Ezután, Oo-Namuchi jött.
A nyúl mohón segíteni akart.
"Hogy vagy?", kérdezte Oo-Namushi.
A nyől elmondta ugyanazt a töténetet a cápákról, mint amit a testvérének mondott.
"Bűnös vagy, tisztában vagy vele?", mondta Oo-Namushi.
A nyúl sírva fakadt "Igen, bűnös vagyok. Soha többé nem csinálok ilyet."
"Felfogtad, hogy bűnös vagy. Rendben, segítek neked.", mondta Oo-Namushi.
Először, tiszta vízzel fürdött a folyóban.
Ezután takarózz be és feküdj a fa árnyéka alá a fűbe."
A nyúl megcsinálta. Pár nap múlva begyógyultak a sebei.

Néhány nappal később Yasogami Inamába érkezett és találkozott Yagami-Himeval.
"Feleségül akarlak venni", mondta Yasogami.
"Hallottam egy történetet egy fehér nyúlról, így én Oo-Namushihoz megyek feleségül, nem hozzád", válaszolta Yagami-Hime.

Két béka

Egyszer Japánban élt két béka, egyik közülük közel Osaka-hoz készítette a házát, a tengerpartnál, míg a másik egy tiszta, kicsi folyóban lakott, ami áthaladt a Kyoto városán. A nagy távolság miatt nem hallottak soha egymásról, de eléggé vicces, mindkettőjük fejében egy ötlet születet: látni szeretnék a világ egy kis részét. A béka, aki Kyoto-ban élt, el akart menni Osaka-ba, az Osaka-ban lévő meg Kyoto-ba, ahol a hatalmas Mikadonak volt a helye.
Nos, egy szép tavaszi reggelen mindkettő béka elindult az útra. Az egyik a Kyoto-Osaka út elejénél volt, a másik a végénél. Az utazás fárasztóbb volt, mint amit gondoltak az utazásról. Az út felénél két város között volt egy hegy, amit meg kellett mászniuk. Sokáig tartott, de sok ugrás után végre feljutottak, egyszerre. Nagyon meglepődtek, amikor meglátták, hogy egy másik béka van előttük!
Csak néztek egymásra, szó nélkül, aztán meg hírtelen elkezdtek beszélgetni a terveikről, elmesélték egymásnak, hogy jöttek el ilyen messzire az otthonuktól. Elbűvölő volt, hogy egymásra találtak és ugyanarra vágytak, - egy kicsit tanulni más országokról - és megegyeztek, hogy nem sietnek, ha elfáradnak, és az út előtt még pihennek egy kicsit.

Matsuyama tükre
Az ősi napokban Japán egy távoli részében élt egy ember és a felesége, akik meg voltak áldva egy gyerekkel, aki a kedvencük és bálványuk volt. Egy alkalommal a férfit elhívták egy messzi megbízásra. Mielőtt elment, elmondta a lányának, hogy ha jó és engedelmes lesz az anyjának, akkor valami nagy ajándékot fog adni neki. Ekkor a jóember elindult, felesége és lánya nézték ahogy elmegy.
Amikor végre hazaért, a felesége és a gyereke elrakta a nagy kalapját és a szandálját, leült a fehér gyékényre, kinyitotta a bambusz kosarát közben figyelte, hogy milyen lelkesen bámul a kisgyerek. Kivett egy nagyszerű babát és egy lakkozott dobozt a sütiknek, és belerakta a kinyújtott kezébe. Mégegyszer belenézett a kosarába, és megajándékozta a feleségét egy fém tükörrel. A domború fele fénylett, míg a hátulja fenyőfákat és gólyákat ábrázolt.
A jóember felesége sose látta ezt a tükröt előtte, és kíváncsiságában belenézett, az volt a benyomása hogy egy másik nő nézett vissza rá, kíváncsisága csodálattá nőtt.

Visu a favágó és az öreg pap
Sok évvel ezelőtt Suruga egy terméketlen földjén élt egy favágó, akinek a neve Visu volt. Nagy teste volt, és egy kis kunyhóban élt a feleségével és a gyerekével.
Egy nap Visu-t meglátogatta egy öreg pap, aki ezt mondta neki: "Tiszteletre méltó favágó, attól félek, te soha nem imádkozol."
Visu válaszolt "Ha neked lenne egy feleséged és egy nagy családod, nem lenne időd arra, hogy imádkozzál."
Ez a megjegyzés felidegesítette a papot, és megfenyegette, hogy békaként, vagy egérként, vagy valamilyen rovarként fog újjászületni több millió éven át. Ettől Visu megijedt, és megígérte a papnak, hogy a jövőben fog imádkozni.
"Dolgozz és imádkozz" mondta a pap és távozott.