Sumida:

Sumida a Japán főváros Tokió, folyója. A folyó valójában egy ága az Arakawa folyónak, és a Tokió-öbölnél éri el az óceánt. További mellékfolyói a Kanda és a Shakujii folyók. Korábban a "Sumida folyó" az Arakawa medrében folyt, bár a Meidzsi időszakban komolyokat végeztek annak érdekében, hogy elválasszák a folyó jelenlegi fő sodrától.

A japán emberek kapcsolata a vízzel szoros, történelmi hagyományokra épül. Tokiótól északra található a legnagyobb japán síkság és ez a területet több nagy folyót táplál mint az Edo, a Sumida, a Naka, az Ayase, az Otoshiturutone, a Kuramatsu, a Saka, a Shingashi, az Ara és a Tone is. Ugyan Japán legnagyobb természeti veszélyforrása a földrengés, de ennek kihatásaként ezek a folyók komoly veszélyt jelentenek az épületekre, hidakra és a folyókat szabályozó gátakra. Jellemző ünnepeik éppen ezért a népszerű folyóünnepek melyeken a vizet színes úszó „halakkal” díszítik. A brit zeneszerző Benjamin Britten 1956-ban Japánban jártakor a nó színjáték Sumidagawa és a folyó inspirálta a Curlew River (1964) templomi darab szerzésére. A költő Macuó Basó a folyó partján élt 1680-tól egy házban, melyet tanítványa vett neki. A folyóparton készült több írása.

Tone:

A Tone folyó  Japán második leghosszab folyója, a Kantó régióban található. Hossza 322 km, vízgyűjtő területének nagysága 16 840 km2. A helybeliek 'Bandó Taró' néven emlegetik: a "Bandó" a Kantó régió régies elnevezése, mig a "Taró" az elsőszülött fiúk gyakori utóneve.A Tone forrása az Óminakami-hegyen található, amely Gunma és Niigata prefektúrák határán fekszik. A folyó a Csiba prefektúra területén fekvő Csósi város  közelében ömlik a Csendes-óceánba. Az Edo folyó a Tone folyóból ágazik el, és a Tokiói-öbölben éri el a Csendes-óceánt.A Tone legjelentősebb mellékfolyói az Agacuma, a Vatarasze, a Kinu, az Omoi és a Kokai folyók.

A Tone folyó egészen a 19. századig, a vasutak elterjedéséig igen fontos közlekedési útvonal volt. Ezt követően vesztett ugyan jelentőségéből, de a folyamszabályozás során számos gátat és víztározót építettek a folyón, amely ma több, mint 30 millió embernek szolgáltat ivóvizet Tokió körzetében.

A folyó régebben megzabolázhatatlan természetéről volt nevezetes, a nagyobb áradások rendszeresen megváltoztatták a folyását, éppen ezért a folyómeder történetének feltárása elég nehézkes.A folyó eredetileg a Tokiói-öbölbe torkollott és egyes mellékfolyói, mint pl. a Vatarasze és a Kinu, saját vízgyűjtő-rendszerrel rendelkeztek. A 17. században kiterjedt munkálatok kezdődtek a rendszeres áradások megfékezésére és a folyami hajózás lehetővé tételére. A folyó jelenlegi folyását a Meidzsi-korszak során határozták meg.