Na igen. Ki gondolta volna? Még Yuki maga se. Na szóval ez úgy történt, hogy Yuki nagyon elmerült az emlékeiben. Ebben az időben nagyon vissza akart emlékezni a múltjára, ami eléggé nagy fejfájást okoz neki. Nos ugyanez volt a helyzet. Mindenhol csak vért látott és meg is ijedt. Érezte, hogy van mögötte valaki, ezért gyorsan előkapta artemis-t és megtámadta a mögötte állót, aki nem volt más Kaname. Természetesen a fiú kivédte a támadást. Megfogta artemist és magához húzta Yukit és át is ölelte, aki csak folyamatosan bocsánatot kért. Saját maga se tudta elképzelni, hogy ő valaha is rátámad a fiúra. Kaname megkérdezte a lányt, hogy miről akart vele négyszemközt beszélni. Yuki nem tudta elmondani neki, csak hallgatott. Kaname látta, hogy nincs minden rendben, ezért is mondta neki, hogy ne gyötörje magát, az érzései mit sem fognak változni attól független mit akar kérdezni. "Felesleges kimondanom, ugye? Tudod magadtól is Yuki, hiszen szeretlek mindennél jobban. A világot feladnám, ha képes lehetnék egyetlen érintéssel megszabadítani az összes gondodtól." Ennél szebbet még nem is nagyon hallottam senkitől se. Kaname gyönyörű vallomást tett a lánynak, aki csak végig hallgatot még válaszolni se válaszolt a fiúnak.
|